Fajtastandard

Külleme:

Több, mint 400 éves tenyésztői múltja miatt meglehetősen konszolidált fajta, ennek ellenére az egyes országokban némi küllemi sajátosságok, különbözőségek tapasztalhatók.A lipicai fajta jellegzetessége a testtömeghez képest elég nagy  kosfej, amely azonban nem durva vagy burkolt.A romániai és horvátországi tenyészetekben a fej profilvonala csak egész enyhén ivelt, inkább az egyenes fej az általános. Szemei nagyok, élénkek, értelmet mutatók, Feje inkább alacsony tűzésű. Nyaka ivelt, izmos magas illesztésű. Ebből adódóan marjára ráborul gazdag izomzata, és a mar elmosódott. Háta közepesen hosszú, széles, jól izmolt, ennek ellenére gyakran puha. Ágyéka hosszú, széles, jól izmolt, erős, ezért jól kötött.
Fara kifejezetten széles, igen jól izmolt alma vagy dinnye far. Irányultságát tekintve inkább vízszintes. Igás, hintós jellegének megfelelően szügye széles, feltűnően jól izmolt. Mellkasa inkább dongás, mint mély, ami maga után vonja lapockájának meredekségét. Fel és alkarja gazdagon izmolt. Ízületei, inai szárazak, szikárak, csontjai tiszták. Hátulsó lábai gyakran kardosak és elől-hátul előfordul a kissé merdek csüd.
Küllemi jellegéből adódóan mozgása nem túl térölelő, hanem igen akciós. Ez a mozgás jellemzője a lipicainak. Az utóbbi 2-3 generációban a fogatsportra való tenyésztés következtében az akciós mozgás megtartása mellett annak tért nyerő volta is szelekciós szempont lett, és e téren sokat fejlődött.

Méretei:

Marmagasság bottal: 152-162 cm, szalaggal: 163-171 cm, övméret: 185-197 cm szárkörméret: 21- 23 cm. A méretek tekintetében az egyes tenyészetek szintén mutatnak eltérést a fajtastandardtől. A legtömegesebb a szilvásváradi, a legkönnyebb a fogarasi és a lipizzai állomány.

Színe:

Általában szürke, de kisebb gyakorisággal előfordul a fekete, és a pej színváltozat is. Egyéb színek előfordulása gyakorlatilag kizárt.

Értékmérő tulajdonságai, felhasználása:

A barokk stílus klasszikus képviselője. Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, kemény, ellenálló, nem túl nagy igényű fajta.
Mozgása egyedülálló, ami ruganyosságában, akciósságban jut kifejezésre. Ausztriában a Bécsi Spanyoliskola kizárólag lipicai ménekkel mutatja be világhírű produkcióját. Magyarországon elsősorban fogatló, Abonyi Imre, Bárdos György, Lázár Vilmos fogathajtó világbajnokok mind lipicai lovakkal érték el sikereiket. A mai magyar fogathajtó válogatott mezőny 80 %-a lipicai lovakból áll.
Különleges értéke, hogy 400 éve fajtatisztán tenyésztik. Az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A Lipicai Lótenyésztők Világszövetsége (LIF) szerint lipicai lónak csak az tekinthető, amely apai oldalon a 6 klasszikus valamint az Incitato és Tulipán törzsekbe tartozó, anyai oldalon pedig a 12 klasszikus kancacsaládra vagy a LIF által elfogadott egykori tradicionális ménesek  kancacsaládjaira visszavezethető ősökkel rendelkezik. Ily módon a fajtát quasi zárt törzskönyvben tenyésztik.