Történet

Származása, eredete:

A fajta eredete több mint 400 évre nyúlik vissza, amikor 1580. május 19-én döntés született egy hercegi ménes felállításáról a köves, karszt-tetőn fekvő Lipizzán. A császári udvar számára kívántak itt kiváló, tűrőképes, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat előállítani. A tenyésztés a kor divatjának megfelelően spanyol lovakkal indult, de egész Európában kutattak olyan mének és kancák után, amelyek a kívánt célt biztosítani látszottak.

Elsőként az ugyancsak spanyol ősöktől de a dán királyi ménesben 1765-ben született  Pluto nevű szürke mén került Lipicára. Plutot követte 1774-ben  a nápolyi királyság legjobb spanyol fajtájú méneséből származó fekete Conversano. A csehországi Kladrubból érkezett az 1779-ben született fakó mén, a modern fogatsportban kiemelkedő teljesitményt nyujtó Favory törzs alapítója. Favoryval együtt vásárolták meg a lipicai ménes számára az 1773-ban Spanyolországban született ekkor már 10 éves Maestosot is. 1803-ban vétel útján került a ménesbe a Nápolyból származó  pej színű, akkor 13 éves  Neapolitano. Az 1800-as évek elejére a Lipicán kialakult ménes sem tudta magát távol tartani az előző évszázadok kiemelkedő tenyészhatású fajtájától az arabtól. Igy 1816-ban megérkezett a Schwarzenberg herceg által 1811-ben elletett Siglavy nevű saját tenyésztésű, de eredeti arab ősöktől származó arab mén, mint a hatodik eredeti lipicai törzs megalapítója.

Az évszázadok történelmi viharaiban a ménes nem mindig folytathatta kívánatos, nyugodalmas életét. A különféle háborúkban az idegen kézre jutás félelme miatt a ménes többször kényszerült menekülésre. Több esetben evakuáltak hosszabb-rövidebb időre Magyarországra is, igy pl. 1809-1815 között 6 évet élt a ménes Mezőhegyesen. Az 1815-ös visszavonuláskor Mezőhegyesen maradtak az alkatban, tömegben meglévő pluszvariánsok. A lipicai ló mezőhegyesi korszakában jelent meg a hetedik törzs, a gróf Bethlen Pál erdélyi ménesében született Incitato ivadékaiból.

A nyolcadik törzs, a Tulipán a Jankovich-Bésán család Horvát-Szlavóniában fekvő terezováci birtokán született eredeti spanyol kancából. A Tulipánok főként a horvát és romániai  ménesekben fedeztek, innen kerültek leszármazottaik révén a fajtába.

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1870. évi megalakulása után 1874-ben létesült az erdélyi Alsószombatfalván a fogarasi ménes, amely mind a mai napig a fajta egyik legjelentősebb létszámú ménese. Az I. világháborút megelelőzendő háborús készülődés hatására a magyar Földművelésügyi Minisztérium  1912.-ben a fogarasi ménes törzsállományának java részét a Bábolnai Ménes állományába osztotta be, ahol annak ellenére, hogy a környezeti viszonyok erősen eltérőek voltak, az állomány igen szépen fejlődött. Minősége a más európai ménesekéhez viszonyitva is kiemelkedőnek számitott.  Ennek ellenére az 1950-es évek elején kisérleteket végeztek a lipicai ménesnek a Lipizzához hasonló környezetbe való áttelepitésére. E célra legalkalmasabbnak a Bükk-fennsikon található Csipkéskút látszott. Igy  először 1953.-ban a csikóévjáratokkal, majd 1954-tól a szilvásváradi telep felépitésével  megindult a lipicai fajtájú lovaknak a Bükk hegységbe telepítése. 1959-ben már valamennyi lipicai kanca Bábolnáról Szilvásváradra telepittetett. Időközben a szilvásváradi ménesben leltek otthonra a II. világháború során az egykori jeles magánménesek (tatai Esterházy, mozsgói Biedermann és pusztaszeri Pallavicini uradalom) szétszóródott kancái is.

Bővebben:

  • H.H. Isenbart — E. M. Bührer: Lipizzaner das Kaiseriche Pferd. Engelhor Verlag Stuttgart
  • Tóth László — Várady Jenő: A lipicai ló Magyarországon (Mg. Kiadó Bp. 1980)
  • Bodó Imre és mtsai: Eleven örökség régi magyar háziállatok (Agroinform Kiadó Bp)